HTML

Kurucz Imre

piackutatási és marketing tanácsadó, az NRC kutatási igazgatója

Tanulságok

2014.04.08. 11:57 kurucz

Miközben javában zajlik a választási eredmények elemzése és a konzekvenciák levonása, addig néhány hírportál összehasonlította az egyes közvéleménykutató intézetek választási előrejelzéseit is, hogy kiderítse, vajon melyiküknek sikerült legjobban megbecsülnie a végeredményt. A kutatók persze maguk is egyfajta versenynek fogják fel a választási prognózis készítését: ritkán adódik ugyanis ilyen remek alkalom nyilvánosan próbára tenni módszertant és elemzési képességet.

Pedig a választási előrejelzés nem egyszerű műfaj. Egy megbízható, korrekt kutatás önmagában még kevés, a rengeteg bizonytalansági tényező – a rejtőzködők magas aránya, az utolsó pillanatig bizonytalankodók többesélyes magatartása, a szavazatát előzetes tervei ellenére végül megosztók jelenléte – a megkérdezésen túl komoly modellezést is igényel. A modellek pedig – mint tudjuk – vagy működnek, vagy nem.

Azt hiszem, ezúttal nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közvéleménykutatók átmentek a vizsgán. Pontosan persze senki nem trafált bele a végeredménybe (ehhez amúgy is kisebbfajta csoda, de legalábbis hatalmas szerencse kellene), ám ha végignézzük az öt intézet adatait, és összehasonlítjuk azokat a tényleges listás eredményekkel, arra juthatunk, hogy nem is lőtt nagyon mellé senki. Van, aki egész közel járt a valósághoz, van, aki kevésbé; van, aki az egyik párt eredményét saccolta meg jobban, van, aki a másikét – de nézegetve az adatsorokat olyan érzésem van, hogy ha az egészet „átlagolnánk”, akkor megkapnánk a vasárnapi végeredményt.

A kutatók versenyében az NRC sem vallott szégyent, sőt. Miközben felvállaltunk egy, az általános véleményektől több ponton eltérő előrejelzést, adataink gyakorlatilag nem tértek el hibahatárt meghaladó mértékben a tényleges eredményektől. És bár kissé pontatlanabbak voltunk, mint 4 évvel ezelőtt, a mostani eredmény megerősített eakkori megállapításunkat: az online adatfelvétel – szükség esetén offline részmintával kiegészítve – megbízhatóan használható bármilyen célcsoport esetében.

Miközben a legtöbb előrejelzés bizonytalan volt abban, hogy az LMP eléri-e az 5 százalékos küszöböt, mi biztosra vettük, hogy ott lesznek az új parlamentben (igaz, a ténylegesnél jobb eredményt vártunk tőlük), és abban is biztosak voltunk, hogy túlzóak azok az előrejelzések, amelyek 50 százalék körüli szavazatarányt valószínűsítenek a Fidesz esetében. Utóbbit eredményét végül alulbecsültük, a Jobbikot ellenben felül, és nem kizárt, hogy ez a néhány százalék valóban bizonytalankodott a két párt választása között.

A Jobbik mérése egyébként külön téma. Ez volt az a párt, amelyik esetében 2010-ben is több szavazatra számítottunk, mint amennyi végül szereztek: 4 éve 19%-ot becsültünk nekik 16,7 helyett, idén pedig ugye 24-et 20,5 helyett. Két mérés után még nem állnak rendelkezésünkre hatalmas adatsorok, de az eddigiek alapján akár tendenciózusnak is tekinthetjük a Jobbikot támogatók arányának felülbecslését.

A jelenség azért is érdekes, hiszen láthatjuk, hogy eközben a tisztán offline módszerekkel dolgozó kutatások esetében e párt támogatottságát lényegesen alulmérik. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy mi állhat ennek a hátterében – mindenesetre az okok között lehetnek az egyes mintavételi módok közötti különbségek éppúgy, mint például az, hogy míg a személyes (vagy telefonos) kérdezés során a radikális párt követői körében az átlagosnál magasabb a válaszmegtagadók aránya, addig az online kérdőívkitöltés magányában épp ellenkező dolog figyelhető meg: átlag feletti arányban vállalják fel pártszimpátiájukat. Ha pedig a jelenség valós (és nem csak a véletlen hozta így mindkét alkalommal), akkor ezzel számolni kell a hasonló előrejelzések alkalmával.

Azt persze azért érdemes megjegyezni, hogy bár a listás eredmények végül nem hoztak olyan szoros eredményt a Jobbik és a baloldal között, mint amilyet mi feltételeztünk (hiszen utóbbiak szavazataránya épp a másik irányba tért el hibahatáron belül), az egyéni körzeteket nézve ez a szoros verseny szemmel látható: a körzetek 40 százalékában a Jobbik jelöltje megelőzte az MSZP vezette összefogás jelöltjét.

Végül a részvételi arányról. Ez is egy nehezen előrejelezhető tényező, hiszen tudjuk, hogy a kutatási kérdőívekben megjelenő szándékok sok esetben eltérnek a majdani tényleges viselkedéstől, ráadásul a választáson való megjelenést a szavazat jelentőségébe vetett hittől az időjáráson át a pártok választás napjára időzített aktivitásai is befolyásolhatják. Márpedig a részvételi aránynak a végeredményt illetően is fontos szerepe lehet – ez esetben az volt az általános vélekedés, hogy a nagyobb részvétel az ellenzéknek kedvezhet. Kérdőívünkben a megkérdezettek mintegy kétharmada állította, hogy biztosan részt vesz a voksoláson – ezt és egyéb tényezőket figyelembe véve 60-65 százalékos részvételre számítottunk, ami megfelelt a tényleges adatnak, hiszen végül 61 százalék járult vasárnap az urnákhoz.

Ha minden igaz, legközelebb 4 év múlva lesz országgyűlési választás, így terveink szerint pártszimpátia-vizsgálatot is akkor végzünk legközelebb. És remélhetőleg akkor már nem mi leszünk az egyedüliek, akik online – vagy az online-t és offline-t ötvöző hibrid – megkérdezést alkalmaznak a választás kimenetelének előrejelzéséhez.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://onlime.blog.hu/api/trackback/id/tr536001719

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.