A hosszúhétvégén együtt borozgattam egy profi szakáccsal, aki váltig állította, hogy ha egy vendég – az amúgy számos ínyencfalatot tartalmazó étlapról – rutinszerűen rántott sajtot választ, akkor bizony az a helyes, ha a pincér ezt nem hagyja szótlanul, és megpróbálja valamilyen módon a helyes irányba terelni.
Ez a kijelentés még vitát generált az asztaltársaságban, azzal azonban mindenki egyetértett, hogy ha a vendég a füstölt csülökhöz őszibaracklevet rendel, akkor a pincérnek valóban közbe kell lépnie. Merthogy a vendég nem feltétlenül tudja, hogy mi a jó neki, és ha rossz választásának következtében negatív élményeket szerez, akkor az bizony visszaüt a vendéglátóra.
Nem vagyok a téma szakértője, de számomra kifejezetten szimpatikus ez a hozzáállás. Rám rendkívül jó benyomást tesz az a pincér, akik nem csak akkor ad tanácsot, ha kérdezem, hanem javaslataival finoman irányít akkor is, ha úgy érzem, egyedül is boldogulnék. Lehet, hogy csak szerencsém volt, de eddig még sosem csalódtam az ilyen kéretlen tanácsokban – és kedvenc helyeimen már természetes, hogy megkérdezem az ismerősként üdvözölt pincérek véleményét.
Mindezt csak azért írtam le, mert azt gondolom, a fenti gondolatmenet alkalmazható a piackutatásra is. A piackutatónak ugyancsak kötelessége irányítani az ügyfelet az „étlapon”: megmutatni neki a legjobb, leghatékonyabb módszertant a felmerülő kérdések megválaszolására. Ha pedig az ügyfél olyan irányba indulna, ami nem vezetne eredményre, netán tévútra vinne, akkor kutyakötelessége eltéríteni a klienst eredeti elképzelésétől, bármilyen makacsul ragaszkodik is hozzá.
Kétségkívül ez utóbbi a nehezebb feladat. Tanácsot adni a tanácstalannak „csupán” némi kreativitást igényel, de átfordítani egy, az elképzeléséhez ragaszkodó ügyfél gondolkodását úgy, hogy ő mindezt ne érezze erőszakosságnak vagy kioktatásnak, komoly meggyőző és diplomáciai érzéket is feltételez.
Ha azonban egy kutató felelősséget érez a projekt iránt, ha valóban az motiválja, hogy munkájával támogatást nyújtson az ügyfélnek, akkor nem kétséges, hogy adott esetben fel kell vállalnia a kényelmetlenebb utat; amely rövid távon akár konfliktust is szülhet, hosszabb távon azonban a legjobb módja a bizalom és a tanácsadói kép kiépítésének.
