Szeretném felhívni a figyelmetek Kis magyar lájkológia című szösszenetemre, amely a Netidők blogján jelent meg. Ma este pedig a műsorban is beszélni fogok a témáról – este 11-től az MR2-n.
A puszta tényeken kívül számomra két fontos és egy érdekes tanulsága volt az NRC minikutatásának.
1.
Azok körében, akik a like-jelről nem a felfelé mutató hüvelykujj tradicionális jelentéseire asszociáltak, hanem az online tetszésnyilvánítás egyre népszerűbb formájára, minden harmadik válaszadó említette meg a Facebookot, és ők szinte valamennyien kizárólag a közösségi oldalra gondoltak a az ikon láttán, magát a lájkolást nem is említették.
Mindez azt jelenti, hogy a Facebooknak sikerült bevezetnie egy olyan funkciót – nevezzük kicsit túlzóan szolgáltatásnak –, amely egyre népszerűbb, amely egyre inkább része lesz a Facebookon kívüli világnak is, de amely tovább erősíti a Facebook ismertségét, márkaértékét. Lassan az egész web lájkolhatóvá válik, sőt a kifejezés beépül mindennapi életünkbe, részévé válik a közbeszédnek – és ez mind a Facebook malmára hajtja a vizet.
Mindez azt jelenti, hogy a Facebooknak sikerült bevezetnie egy olyan funkciót – nevezzük kicsit túlzóan szolgáltatásnak –, amely egyre népszerűbb, amely egyre inkább része lesz a Facebookon kívüli világnak is, de amely tovább erősíti a Facebook ismertségét, márkaértékét. Lassan az egész web lájkolhatóvá válik, sőt a kifejezés beépül mindennapi életünkbe, részévé válik a közbeszédnek – és ez mind a Facebook malmára hajtja a vizet.
2.
A kutatás adatai szerint a Facebook-látogatók több mint fele lájkolta az elmúlt egy hónapban legalább egy alkalommal valamilyen cég vagy márka oldalát, illetve az ahhoz kötődő aktivitást. Persze ez nem azt jelenti, hogy a lájkolások fele cégek, márkák oldalára esne, sőt! A netezők havi lájk-adagjának csak egy töredéke irányul marketingcélú üzenetekre, ám azért az, hogy minden második júzer fogékony az ilyesmire, mindenképp arra utal, hogy egy jól felépített, karbantartott, és a rajongók érdeklődését egészséges gyakorisággal fenntartó Facebook-page remek eszköz a márkaépítésre.
+1
A nyelvészek számára bizonyára hasznos, de talán másoknak is érdekes lehet megnézni, hogy abban a szabadszavas kérdésben, amely a like-gombra vonatkozó asszociációkat vizsgálta, melyik alakot, az angol, a magyar vagy a magyarosított angol megfelelőt írták-e le a válaszadók. Nos, úgy tűnik – egyelőre még? – az eredeti forma él a magyar fejekben: mintegy négyszer annyian írták le a „like” szót, mint a „tetszik” vagy a „lájk” verziót. Valamiért azt gondolom azonban, hogy idővel az utóbbi használata nyer majd egyre nagyobb teret; számomra is ez a legszimpatikusabb forma, noha nálam még egyfajta kettősség figyelhető meg: ha igéről van szó, akkor már lájkolok, ha főnévről, akkor viszont a like-gombot használom.
A nyelvészek számára bizonyára hasznos, de talán másoknak is érdekes lehet megnézni, hogy abban a szabadszavas kérdésben, amely a like-gombra vonatkozó asszociációkat vizsgálta, melyik alakot, az angol, a magyar vagy a magyarosított angol megfelelőt írták-e le a válaszadók. Nos, úgy tűnik – egyelőre még? – az eredeti forma él a magyar fejekben: mintegy négyszer annyian írták le a „like” szót, mint a „tetszik” vagy a „lájk” verziót. Valamiért azt gondolom azonban, hogy idővel az utóbbi használata nyer majd egyre nagyobb teret; számomra is ez a legszimpatikusabb forma, noha nálam még egyfajta kettősség figyelhető meg: ha igéről van szó, akkor már lájkolok, ha főnévről, akkor viszont a like-gombot használom.
