Még augusztus 6-án írtam a Netidők blogján arról, hogy mennyire jellemző a magyar internetes vásárlókra az, hogy miután belepakolták a kiválasztott termékeket virtuális kosarukba, vásárlás nélkül otthagyják a webáruházat, és vajon milyen okok húzódnak meg a kosarak elhagyása mögött.
Az ötletet egy infografika adta, amely ugyanezt a témát mutatta be az USA online vásárlói körében. Kíváncsi voltam, nálunk mi a helyzet, így „felültettem” néhány kérdést a netezőkre reprezentatív havi omnibuszunkra, és pár nap múlva már meg is volt az eredmény.
A Buysighton megjelent 2009-es infografikáról leolvasható, hogy az amerikai vásárlók 70 százalékával fordult elő már olyan, hogy a webáruházban hagyott egy megpakolt kosarat. A jelenség nálunk sem ritka: az NRC-s adatok szerint az elmúlt egy évben a neten vásárlók 55 százaléka lépett ki úgy internetes boltból, hogy nem vette meg a kosárba pakolt termékeket.
Az indokok sokfélék lehetnek, ám igazán azok érdekesek, amelyek a webshopok hibájából, hiányosságaiból fakadnak, így tulajdonképpen kiküszöbölhetőek. Az ilyen okok közül a legáltalánosabb a túl magas kiszállítási díj. Erre az elmúlt hónapban kosarat elhagyók egyharmada hivatkozott, vagyis meglehetősen tipikus, hogy a vásárló a kasszánál döbben rá, mennyibe kerül a házhozszállítás, és ennek hatására úgy dönt, mégsem veszi meg az árut. De mielőtt még bárki azt hinné, mindez magyar jelenség, érdemes rápillantani a már idézett infografikára: a kosarak elhagyásának elsődleges oka az USA-ban is a drága kiszállítás.
Köztudott, hogy a magyar vásárló rendkívül árérzékeny, miként az is, hogy az online vásárlás számos előnye közül számára a netes kedvezmények és az hagyományos üzleteknél kedvezőbb árak jelentik a legnagyobb vonzerőt. Márpedig a magas kiszállítási díj éppen ezt az előnyt veheti el.
Az emberek persze nem egyformák. Ha én elégedetlen vagyok a házhozszállítás díjával, képes vagyok nagyobb mennyiséget vásárolni, illetve további termékeket is a kosárba pakolni, hogy kevesebbet fizessek a szállításért, vagy legalább a díj relatív nagyságát csökkentsem azzal, hogy a termékekért többet fizetek. Ezt a taktikát azonban az online vásárlók alig több mint egynegyede alkalmazza – a többség nem így gondolkodik. Ők keményen büntetnek: otthagyják a boltot – hogy akár hagyományos módon vásárolják meg a terméket – és kellemetlen tapasztalatuk miatt talán soha többé nem is térnek vissza.
Kérdés persze, hogy mekkora az a kiszállítási díj, amit a vásárlók már magasnak tartanak? Nos, ez természetesen erősen függ a vásárlás végösszegétől; teljesen logikus, hogy a díj nagysága leginkább kis értékű termékek – például könyvek – esetén haladják meg azt a mértéket, amit a vásárló még hajlandó kifizetni. A kutatásból az is kiderül, hogy ilyen esetekben a vásárlók inkább elfogadnak egy fix, de alacsonyabb összegű kiszállítási díjat, mint azt, hogy bizonyos összeghatárig egy magasabb díjat fizetnek, e fölött viszont ingyenes a kiszállítás. (Tehát párezer forintos termékek esetén durván 70 százalék választaná a fix 400 forintos kiszállítási díjat, szemben azzal a megoldással, amelyben 10 ezer forint alatt 1000 forint, e fölött viszont ingyenes a házhozszállítás.)
Az amerikai infografikán egy becslés is látható: e szerint 2009-ben a vásárlók 18 milliárd dollárnyi árut hagytak a virtuális kosarakban, ami durván 14 százaléka a teljes forgalomnak. Nálunk ez az arány meghaladja a 20 százalékot; tavaly tehát 137 milliárdos forgalom mellett közel 30 milliárdnyi áru maradt a kosarakban.
Persze ez a pénz nem veszett el teljesen az e-kereskedelem egésze számára, hiszen jelentős részét végül az interneten költötték el a vásárlók. Az egyes webboltok szintjéről nézve azonban riasztó az adat – azt jelzi ugyanis, hogy a hazai internetes áruházak potenciális (sőt gyakorlatilag már megszerzett) bevételük átlagosan egyötödéről „mondanak le” versenytársaik javára – jelentős részben a magas kiszállítási díjak miatt.
