Nemrég azt kérdezte tőlem egy, az online kutatás iránt kissé szkeptikus ügyfelünk, hogy vajon én nem tartom-e aggasztónak, ha egy online kérdőív kérdései megjelennek valamilyen internetes blogban vagy fórumon, és így publikussá, sőt beszédtémává válnak titkos információk: termékkoncepciók, tesztelés alatt álló kreatív anyagok vagy egyszerűen az, hogy XY cég mit kutat. Mert hogy ő - a szkeptikus ügyfél - találkozott már ilyennel, és megítélése szerint ez a jelenség az online kutatás alkalmazása ellen szól.
Nos, a kérdés természetesen nem olyan egyszerű, hogy egy sima igennel vagy nemmel el lehetne intézni a választ. Összefoglalom hát néhány pontban a véleményem.
1. Érthető, hogy egyetlen megbízó sem szeretné, ha az internetes kérdőívvel bármilyen belső anyag kikerülne a világhálóra, és ezt a jogos igényt a kutatóknak kötelességük is szem előtt tartani. Az online kérdőívekben technikailag megvalósítható, hogy a benne szereplő képeket, videókat egy átlagos internetező ne tudja lementeni, és így bármilyen nem kívánt célra felhasználni. És amennyiben a megkérdezettek a kérdőívet egyedi linken érik el, akkor az is kivédhető, hogy a linket továbbküldve másokkal is megosszák annak tartalmát.
2. Arra azonban nyilvánvalóan nincs mód, hogy a kérdőív tartalmi részének kiszivárogtatását megakadályozzuk. Ez azonban - és ezt ne felejtsük el! - nem csak online kutatások esetén reális probléma. A kulcs itt az internet, vagyis az, hogy ma már nem kell ahhoz újságírónak lenni, hogy valaki seperc alatt publikáljon akár szupertitkos infókat is az interneten. A médiában dolgozókat a kutatók általában gondosan kiszűrik a megkérdezettek közül, a bloggerekkel, alkalmi online fórumozókkal viszont ezt nem teszik (nem is tehetik) meg - így aztán elképzelhető, hogy az illető másnap már az interneten irogat arról, milyen kérdésekkel is zaklatták őt telefonon keresztül vagy épp miről beszélgetett egy fókuszcsoport tagjaként.
Tény, hogy az online adatfelvétel annyiból veszélyeztetettebb, hogy itt a megkérdezés az interneten történik, tehát a válaszadás és a publikálás akár párhuzamosan is történhet - de ha valakiben igazán buzog a közléskényszer, azt ilyen apróságok szerintem már nem befolyásolják sem pro, sem kontra.
3. Ha a jelenséget nem lehet kiküszöbölni, akkor talán célszerű veszély helyett inkább egyfajta lehetőségként tekinteni rá. Nem elképzelhetetlen, hogy a blogokban, fórumokon megjelenő vélemények olyan kvalitatív jellegű információkkal gazdagítják a kutatás eredményeit, amelyeket más úton nem szerezhettünk volna meg. Sőt, a passzív fórumelemzés kiegészíthető álcázott moderálással: kérdésekkel vagy provokatív hozzászólásokkal, amelyek tovább gerjeszthetik a vitát vagy olyan területekre vezethetik azt, amelyet addig nem érintett.
4. És innen már csak egyetlen lépés az, amikor úgymond elébe megyünk az eseményeknek, és az online kérdőív kitöltőit egy kifejezetten erre a célra létrehozott, és általunk moderált fórumra navigáljuk, ahol megvitathatják a kérdőívben már érintett témákat, és elmondhatják véleményüket olyan kérdésekről is, amelyeket egy kvantitatív kérdőívben nem állt módunkban megkérdezni.
Egy ilyen válaszadói fórum nem csak színesítheti a kutatás eredményeit, hanem valamelyest csökkentheti annak a veszélyét is, hogy a kutatásban részt vevők más, valóban mindenki számára elérhető felületen tárgyalják meg a kutatás kérdésköreit.
Visszatérve tehát az eredeti kérdésre: aggasztónak semmiképpen sem tartom a jelenséget, de azt is hibának tartanám, ha figyelmen kívül hagynánk. Próbáljunk inkább előnyt kovácsolni belőle.
