Múlt héten ünnepeltem a 36. születésnapom. Az ilyen kerek négyzetes évfordulóknál mindig felszínre kerül az emberben a siker és a boldogság témaköre. De én piackutatóként persze így teszem fel magamnak a kérdést: Százas skálán mennyire érzem magam boldognak? És mennyire sikeresnek? Na és mi alapján gondolom/érzem így?
Immár 3 éve oktatok a MÜTF-ön piackutatást – egész pontosan kérdőívszerkesztést, SPSS-alapokat, na meg többváltozós elemzéseket – és az előző félévben a korreláció- és regressziószámítást egy olyan példán mutattam be a „nebulóknak”, amely éppen azt próbálta feltárni, vajon milyen tényezők befolyásolják azt, hogy az emberek mennyire érzik magukat boldognak vagy sikeresnek.
Az elemzéshez persze valós adatokat használtunk fel: a 18-49 éves lakosságra reprezentatív 1000 fős online omnibuszunk üres helyeit töltöttem fel néhány, a témát boncolgató kérdéssel. A válaszadóknak először egy csúszka segítségével kellett százas skálán jelölniük, mennyire érzik magukat boldognak, illetve sikeresnek, ezt követően pedig különböző életterületeket értékeltek aszerint, hogy mennyire vannak megelégedve velük.
És hogy mi lett az eredmény? Nos, talán nem meglepő, hogy kifejezetten erős (0,67-os) korrelációt találtunk a boldogság és a siker között. A két dolog többnyire együtt jár: aki sikeresebbnek érzi magát, az általában boldogabb is. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy az ötven évnél fiatalabb magyar felnőttek kifejezetten boldogok lennének, a boldogság-index ugyanis százfokú skálán csak 58 ponton áll – a sikerrel pedig még inkább hadilábon állunk, lévén ez az érték csak 49.
Bár a nők átlagosan valamivel boldogabbnak, a férfiak pedig sikeresebbnek érzik magukat, igazán markáns különbség nincs a két nem között a boldogság- és a siker-index vonatkozásában. Az életkort vizsgálva azonban már találunk komolyabb összefüggéseket: a negyvenes éveikben járók kevésbé boldogok, mint a 30 alattiak, a siker esetében pedig szignifikáns is az eltérés a fiatalabb generáció javára. A siker tekintetében az iskolai végzettség is befolyásoló tényező: az érettségi, de különösen a diploma fontos vízválasztó (az alapfokú végzettségűek átlagosan 45, az érettségivel rendelkezők 51, a diplomások 59 pontra értékelik saját sikerességüket).
Az, hogy a boldogság és a siker erősen korrelál egymással, természetesen nem jelenti azt, hogy mindkét dolog ugyanazon tényezők függvénye. Boldogságunkat leginkább párkapcsolatunk minősége alakítja; a „boldogság egyenletében” a párkapcsolattal való elégedettségnek van a legnagyobb együtthatója, vagyis a boldogságot leginkább az növeli, ha szerelmi életünkben pozitív irányú változás áll be. Az anyagi helyzettel való elégedettség szintén fontos boldogság-faktor, ugyanakkor a pénz nem csak boldogít, hanem sikeressé is tesz: a siker-index nagyságát ugyanis pénzügyeinkkel valamint a munkánkkal való elégedettségünk határozza meg leginkább. A siker-érzet kialakulásában meglehetősen kis szerep jut a családnak, párkapcsolatunk milyensége pedig szinte egyáltalán nem számít.
Számomra kissé meglepő, hogy az egészségi állapot nem tartozik az elsődleges boldogság-faktorok közé, az viszont csak első ránézésre furcsa – másodikra viszont tulajdonképpen logikus –, hogy mind a boldogság, mind pedig a siker esetében negatív irányú összefüggés figyelhető meg azzal, hogy mennyire vagyunk elégedettek a rendelkezésünkre álló szabadidő mennyiségével. Érthető: a boldog és sikeres embertől munkája, családja, párkapcsolata rengeteg időt igényel, és ő gyakran érzi úgy, hogy egy-egy napja egyszerűen nem fér bele 24 órába.
Ha tehát egy szép napon azon kapjuk magunkat, hogy egyre több a szabadidőnk, ne örüljünk túl korán: lehet, hogy mindezt boldogságunk vagy sikerességünk sínyli meg.
