Február második felében jónéhány, munkaerőpiaccal, álláskereséssel kapcsolatos hírbe futhattunk bele. Miközben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kiadta jelentését – amely szerint idén világszerte 203 millió felett lesz a munkanélküliek száma –, napvilágot látott a HVG Állásbörze és a Workania felmérése is. Valóban a véletlen műve, hogy most szombaton került fel a Netidők blogjára az én írásom is, amely az NRC novemberben végzett, online álláskereséssel kapcsolatos kutatásának eredményeiből szemezget.
Akit érdekel a téma, javaslom, hogy olvassa el a posztot, sőt ma este egy pár perces beszélgetést is meghallgathat velem az MR2-n 23:00-kor kezdődő Netidőkben – és persze a teljes tanulmány (sőt az adatbázis) is megvásárolható az NRC-től.
A felmérés szerint a felnőtt internetezők közel fele keresett állást a világhálón az elmúlt két évben, ami 1,8 millió online álláskeresőt jelent. Első pillantásra ez egy meglehetősen magas számnak tűnik – legalábbis szerintem –, ugyanakkor az adat természetesen nem azt jelzi, hogy a netezők közü minden másodiknak meg kellett küzdenie a munkanélküliség rémével a közelmúltban, hanem sokkal inkább azt, hogy ezen a területen is működik az internet kereslet-teremtő hatása.
Az a tény ugyanis, hogy az internet egyszerűbben és gyorsabban elvégezhetővé tesz bizonyos tevékenységeket, nem csak azt eredményezi, hogy időt és energiát spórolnak meg azok, akik e tevékenységeket offline helyett online módon végzik, hanem ezzel párhuzamosan bővíti is az adott tevékenységet végzők körét; sokan ugyanis kizárólag az internetes megoldás előnyei miatt tudnak vagy akarnak foglalkozni a dologgal.
Tudjuk, hogy az internetes társkereső oldalakra szép számmal regisztrálnak olyanok is – például elfoglalt üzletemberek vagy nős férfiak –, akik hagyományos módon nem fektetnének időt, energiát vagy bármi mást a partnerkeresésbe, de hasonló okból lett nemzeti sport a kötelező-váltás is: az online alkuszokon keresztül egyszerűen és minimális időráfordítással lehet KGFB-t váltani, és néhány kattintás a karosszékben ülve megéri akár évi egy-kétezer forintos különbség esetén is.
Az internet az álláskeresők szegmensét is „felhígította”; az állástalanok és a mindenáron váltani szándékozók mellett részét képezik azok is, akik csak nézelődnek, mert folyamatosan képben akarnak lenni az aktuális ajánlatokat illetően, és ha találnak egy megfelelőnek tűnő álláslehetőséget, próba-szerencse alapon megpályázzák. Az állásportálok személyre szabott hírlevelei pedig még a böngészés korántsem kimerítő feladatát is leveszik a vállukról: a számukra releváns állások összegyűjtve érkeznek meg e-mail címükre.
Innen nézve már nem is olyan hihetetlenül magas ez az 1,8 milliós szám. Célcsoportként viszont jelentős tömeg, amit egyre több állásportál próbál kiszolgálni, egyre szélesebb körű és mindinkább személyre szabható szolgáltatásokkal. Ezzel párhuzamosan nőnek is az elvárások a netes állásbörze elsődleges terepeivel, az álláskereső honlapokkal szemben: az önéletrajz-feltöltés, a CV- és egyéb dokumentum-sablonok, a jól használható kereső és a személyre szabható hírlevél mellett sokan igénylik, hogy az oldal kvízekkel, kalkulátorokkal, tanácsadással is segítse őket az álláskeresésben.
Az internetezők álláskeresése persze nem korlátozódik kizárólag az állásportálokra. Vannak akik, más online csatornákat is igénybe vesznek – növekszik például azoknak a száma, akik a közösségi oldalakat erre a célra is használják –, de a többség nem mond le az offline álláskeresési módokról sem. Különösen igaz ez azokra, akik valóban aktívan – és nem csak az érdeklődés szintjén – keresnek állást; ők nem bízzák csak az internetre, hanem jellemzően több vasat tartanak a tűzben: ismerőseik segítségét kérik, átlapozzák az újságokban megjelenő hirdetéseket, vagy ellátogatnak a munkaügyi központba.
