A VMR-kutatás mindig jó visszajelzést ad az egyes online rekrutálási módszerek hatékonyságáról, és persze arról, számszerűsítve mekkora előnyt jelent, ha rendelkezünk online kutatási panellel.
A VMR ugyanis négy különböző forrásból gyűjti a a kérdőív válaszadóit. A kutatásban részt vevő honlapok az oldalakon futtatott hirdetések útján, valamint a regisztrált tagságnak küldött DM-levél segítségével toborozzák a kitöltőket; emellett a két legnagyobb hazai eDM-szolgáltató is küld a tagoknak felkérő e-mailt, na meg az NRC NetPanelen is fut a kérdőív.
Az eredmények sokatmondóak. Évről évre a banneres toborzás bizonyul a legkevésbé hatékonynak: bár az adatok nagyon függnek az adott honlap típusától, tematikájától, látogatottságától és látogatói körének összetételétől, megfigyelhető, hogy az átlagos átkattintási arány 1 százalék alatt van, és mivel az átkattintók kábé egynegyede tölti ki a kérdőívet, így nagyjából 4-500 banner-megjelenés szükséges egyetlen érvényes kérdőív eléréséhez.
Talán nem véletlen, hogy azok a honlapok, amelyek tehetik, a regisztrált tagságnak küldött DM-levelekkel is megpróbálják gyarapítani a válaszadók számát. Ez a megoldás a banneres toborzásnál lényegesen hatékonyabb. Az átkattintási arány sokkal magasabb - 5-6 százalék - és mivel a levél általában több előzetes információt tartalmaz, mint egy banner, a kitöltő/kattintó arány is sokkal kedvezőbb: a kérdőív első oldalát megtekintők több mint fele ki is tölti a kérdőívet. Összességében tehát 30-35 kiküldött e-mail eredményez egy válaszadót.
Az eDM-szolgáltatók esetében még jobb a helyzet. Mivel ezekben a címlistákban lényegesen alacsonyabb a már nem létező, vagy használaton kívüli (csak a regisztrációhoz megadott) e-mail címek aránya, így az átkattintási arány is kedvezőbb, meghaladja a 10 százalékot. A kitöltők aránya is valamivel magasabb, mint a honlapok által küldött levelek esetében, így a DM-paneleknél átlagosan 15 e-mail kell ahhoz, hogy legyen egy kitöltött kérdőívünk.
És mi a helyzet az online kutatási panellel? Egy jól karbantartott panelben a már nem létező vagy használaton kívüli címek aránya minimális, ráadásul a tagság célja a kutatásokban való részvétel, így mind az átkattintási, mind a válaszadási arány számottevően magasabb a többi toborzási módszerhez képest. A VMR esetében a megcélzott paneltagok több mint 25 százaléka kattint, és a kattintók 80-90 szézaléka ki is tölti a kérdőívet. Mindez azt jelenti, hogy nagyjából 4-5 email szükséges egy megválaszolt kérdőívhez.
A különbségek szembetűnőek, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a VMR kérdőíve a maga 45 perces kitöltési idejével kifejezetten hosszúnak számít. Egy átlagos, 15-20 perces kérdőívvel mind a négy toborzási módszer esetében a fentieknél magasabb válaszadási hajlandóságot kapnánk; az online panel esetében átlagosan 35-40 százalék válaszolna a kérdőívünkre.
Természetesen a kérdőív hossza mellett a kutatás témája és a célcsoport jellege is befolyással van a válaszadók arányára, mint ahogy az sem mindegy, az év melyik időszakában és mennyi ideig tart az adatfelvétel vagy hogy milyen napszakban és hány alkalommal küldjük ki a felkérő e-maileket.
A konkrét számokat tehát sok tényező alakíthatja, egy dolog azonban mindenkor tény: egy jól menedzselt online kutatási panellel hatékonyság tekintetében egyetlen más toborzási módszer sem veszi fel a versenyt.
