Szerdán hirdették ki Az Év Honlapja pályázat győzteseit. A díjátadót "A honlapod a holnapod" címmel egy workshop előzte meg, és engem is felkértek, hogy tartsak előadást a fiatalok internet-használatáról.
A Hotel Flamencoban rendezett szakmai összejövetelen a már meglévő (InterBus és VMR) adatokon túl annak a 300 fős reprezentatív online kutatásnak az eredményeit is bemutattam, amelyet éppen e workshop kedvéért végeztünk el a 18-25 éves netezők körében.
Ez a minikutatás a workshop témájához kapcsolódott, tehát a "milyen egy jó honlap" kérdéskört járta körül. Igen, tudom, hogy egy ilyen vizsgálat alapvetően kvalitatív módszereket kíván: ügyfeleknek, konkrét honlap esetén én is inkább fókuszcsoportokat vagy speciális kvalitatív honlap-teszteket ajánlanék (mint amilyen az NRC egérkövetős használhatósági tesztje vagy a Meroving szemkamerás vizsgálata) - egy, a témát általánosságban bemutató előadáshoz azonban a gyorsabb és költséghatékonyabb online kvanti kutatás is tökéletesen alkalmas volt.
Az összes eredményt természetesen nem fogom itt közölni (aki kíváncsi rá, jelezze - szívesen elküldöm neki a prezit), néhány érdekesebb adatot azonban megosztok Veletek.
A kutatás talán legizgalmasabb megállapítása az volt, hogy a 18-25 éves netezők több mint fele pártolt el legalább egy olyan honlaptól az elmúlt egy évben, amelyet korábban rendszeresen látogatott. A legjellemzőbb ok az volt, hogy a weboldal tartalma nekik nem tetsző irányba változott: az elpártolók 52 százaléka adta ezt a magyarázatot; ugyanakkor 45 százalék azért "számolt le" valamelyik honlappal, mert úgy érezte, nem frissítik elég gyakran. Nyilván más a frissítéssel kapcsolatos elvárás és magának a frissítésnek a jelentése is a különböző honlap-típusok esetén (nem ugyanazt várjuk mondjuk egy híroldaltól, mint egy személyes blogtól), de az mindenképpen figyelmeztető jel, hogy a látogatók lemorzsolódásának egyik legfontosabb oka ebben keresendő.
A honlap elhagyása természetesen lehet tudatos is (ha például egy híroldal rendszeresen a versenytársakhoz képest lemaradva számol be az eseményekről), de többnyire inkább arról lehet szó, hogy a ritkán frissülő honlapokat a látogatók egyre ritkábban keresik fel, míg végül teljesen megfeledkeznek róluk. Ellenszer lehet az RSS, ezt az eszözt azonban még csak kevesen használják: a fiatal netezőknek is mindössze 17 százaléka.
A kutatás másik érdekes eredménye a honlapon belüli keresőhöz fűződik. Az adatok szerint a 18-25 éves júzerek 61 százaléka gyakran használja ezt az eszközt annak érdekében, hogy megtalálja a keresett információt, tartalmat az oldalon (és csupán 3 százalékuk nem használja soha), továbbá ezt tartják az egyik legfontosabb funkciónak egy honlapon. Mindez egybecseng azokkal az eredményekkel, amelyeket fókuszcsoportos honlaptesztekből szűrtünk le (hogy tudniillik a netezők jelentős része a menüpontok helyett inkább a keresővel próbálkozik először), valamint a workshopon előttem előadást tartó Szűcs Zoltán (Kirowski) által bemutatott esettanulmánnyal is: a kattintások gyakoriságát ábrázoló honlap-hőtérképen "forró" területként jelent meg a keresődoboz.
A honlapon belüli kereső tehát alapvető elvárás, de nem csak a megléte, hanem természetesen használhatósága is. A rosszul működő, az előfordulások csak egy részét kidobó, vagy a nem releváns találatok tömegét megjelenítő kereső több bosszúságot - és ezáltal nagyobb kárt - okozhat, mintha egyáltalán nem lenne ilyen funkció.
Az előadásom utáni visszajelzések azt mutatták, hogy a fenti adatok nem csak az én szememben tűntek izgalmasnak, hasznosnak - úgy tűnik, a honlaptulajdonosok oldalán igenis van igény arra, hogy minél többet tudjanak meg felhasználóik igényeiről. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy nincsenek olyan általános érvényű szabályok, amelyek az összes weboldal esetén alkalmazhatóak - minden honlap más és más, ahogy az általuk megcélzott/elért közönség is sok tekintetben különbözhet egymástól. Ha valaki igazán hasznos válaszokat akar kapni, érdemes a saját honlapjára szabott vizsgálatot végeznie - akár kvantitatív, akár kvalitatív formában.
