Az online kérdezés sajátosságai két fontos tényből fakadnak. Egyrészt abból, hogy ezek a kérdőívek önkitöltősek, vagyis a válaszadó saját maga – és a saját módján, illetve tempójában – olvassa el a kérdéseket, és válaszolja meg azokat; másrészt pedig abból, hogy a válaszadás az interneten, az online világban zajlik, ahol az ember gyakran másképp viselkedik, mint offline körülmények között.

 

Nézzünk hát néhány általános szabályt, amelyek a fentiekből adódnak, és amelyeket általában érdemes szem előtt tartani – és persze betartani –, ha online kérdőívet készítünk.
 

 

Természetesen semmilyen kérdőív esetén nem jó, ha túlságosan sok időt vesz el a megkérdezett idejéből, az interneten azonban kifejezetten törekedni kell a rövid kérdezésre. Nem szabad elfelejteni, hogy azzal, hogy az interjú során nincs jelen kérdezőbiztos, a válaszadón sokkal kisebb nyomás van, hogy válaszoljon a kérdésekre, ráadásul kitöltés közben nem csak az offline, hanem az online világban is érik/érhetik olyan ingerek, amelyek megzavarhatják, és amelyek hatására felfüggesztheti vagy akár teljesen abba is hagyhatja a kérdések megválaszolását.
Gyakran előfordul, hogy a megkérdezett több tevékenységet is végez párhuzamosan, és ezek közül csak az egyik a kérdőív kitöltése. Nyilvánvaló, hogy minél hosszabb a kérdőív, annál nagyobb az esély az ilyen-olyan okok miatt történő lemorzsolódásra, a figyelem csökkenésére, és ezáltal a válaszminőség romlására; de akár arra az extrém esetre is, hogy egy magára hagyott számítógépen az eredetileg meghívott személy helyett valaki más fejezi be a kérdőív kitöltését.
Bár ez utóbbi eset aránylag könnyen kiküszöbölhető, sőt – a válaszadást túlságosan gyorsan letudók mellett – utólag azok is kiszűrhetők, akik irreálisan hosszú ideig bajlódtak a kérdésekkel, a legjobb talán mégis az, ha eleve olyan kérdőívet szerkesztünk, amelyet egy átlagos internet-használó még szívesen kitölt.
Egy 10 perces online kérdőív teljesen megfelel az internetes kérdezés szellemiségének, de – némi emberveszteség árán – még egy 20 perces kérdéssor is hatékonyan lekérdezhető. Ennél hosszabb, akár 35-40 perces kérdőívek csak akkor tudnak jól működni az interneten, ha több, egymástól teljesen különálló kérdésblokkból épülnek fel (mint például az online omnibusz kutatások), és így a válaszminőséget kevésbé rombolja az, ha a válaszadó megosztja figyelmét, és nem koncentrál a kitöltés kezdetétől a végéig kizárólag a mi kérdéseinkre.

A kérdőív elején természetesen érdemes feltüntetni a várható kitöltési időt, ezáltal ugyanis csökkenthető a válaszadók menet közbeni elvesztésének valószínűsége, de azt sem szabad elfelejteni, hogy egy „szánjon ránk 35 percet” típusú mondattal eleve elriasztunk sok olyan potenciális válaszadót, akit egy 10-15 perces kérdőívvel még elérhettünk volna.

 

 

 

Ha az ember olvassa a kérdéseket, az nyilván nem ugyanaz, mintha felolvassák neki. Ráadásul az interneten másképp olvasunk, mint ahogy egy könyvet, újságot vagy akár egy papíros kérdőívet szoktunk. A képernyőn gyorsabban, felületesebben haladunk végig a szövegen (ugye emlékszünk, mennyien írták az iWiW-en a „születési név” mezőbe a születési évüket), a hosszú leírásokat pedig nem szeretjük. Nem véletlen, hogy az online közegben a rövid, de velős szövegek a legnépszerűbbek, elég, ha csak a blogokra vagy a végletekig leegyszerűsített chates párbeszédekre gondolunk.
Az online kérdőívek sem bírják el a nagyon hosszan megfogalmazott kérdéseket, magyarázatokat, koncepció-leírásokat. Ha ugyanis a megkérdezett felületesen olvas el egy ilyen leírást, abból akár több baj is származhat, mintha inkább tömörítettünk volna.
Van azonban egy másik szempont, amit szintén figyelembe kell vennünk, és ami viszont némiképp ellentmond a rövid kérdések filozófiájának. Ahogy korábban is írtam már, az online válaszadó gyakran más tevékenységekkel párhuzamosan tölti ki a kérdőívet, ami növeli az esélyét annak, hogy elveszti a fonalat, és egy, az információknak csak egy részét tartalmazó kérdés esetében nem tudja (nem emlékszik), miről is kell véleményt mondania. Ezt kiküszöbölendő törekedni kell arra, hogy a fontos elemek (például hogy melyik márkára is vonatkozik a kérdésünk) mindig szerepeljenek a kérdésben, de legalábbis azon az oldalon, ahol a kérdés szerepel.
Mindez persze növeli a kérdések hosszát és bonyolultságát (ami ugyebár nem szerencsés), de ilyen esetben a lényeges részek kiemelésével, vagy a kérdéstől elkülönülő magyarázatok beiktatásával könnyíthetjük a válaszadók dolgát. A jó online kérdés tehát alkalmazkodik a netezők sokszor felületes olvasási szokásaihoz: könnyen érthető, de tartalmaz minden infót, minimalizálva ezzel a félreértés valószínűségét.